Második fejezet

Lando megbízható társának, Lobotnak az irányítása alatt a Lady Luck elhagyta a smaragdzöld dzsungelholdat, és hamarosan a világűrben száguldott a Yavin felé.

– Ezt biztosan élvezni fogjátok – mondta Lando a gyerekeknek. – Azt hiszem, még egyiktek sem látott coruscabányát.

Amint az űrhajó megközelítette a gázóriást, láthatóvá vált az orbitális pályán mozgó ipari állomás. Az űrközpontot számtalan műhold vette körül, amelyek a védelmét biztosították. A szatellitek fegyverzete azonnal célba vette a közeledő Lady Luckot. De Lando betáplálta a kompjúterbe a megfelelő kódot, és a kibocsátott jelzések alapján a műholdak azonosították az űrhajót.

– Megfelelő biztonságirendszerről kell gondoskodni, ha valaki olyan értékes anyaggal dolgozik, mint a corusca drágakő – jegyezte meg Lando.

Lobot, a kopasz cyborg merev arccal és kimért mozdulatokkal végezte a műszerek vezérlését.

A Lady Luck hamarosan elérte a búvárállomás dokkoló egységét.

– Örülök, hogy Luke elengedett benneteket – mondta Lando a gyerekek arcát figyelve. – Nem tanulhattok meg mindent az univerzumról, ha folyton a dzsungelben ültök, és köveket emelgettek a mentális erőtökkel. Nagyobb távlatokat is látnotok kell, meg kell ismernetek az Új Köztársaság kereskedelmi rendszerét. Ezek a tapasztalatok hasznosak lehetnek a számotokra, ha a fénykardotok netán elromlik egyszer.

– Még nincs is fénykardunk – mondta szomorúan Jacen.

– Tudjátok, Luke aggódik a biztonságotokért – bólintott megértően Lando. – Ő rendkívül óvatos, és ezt megértem. De ne nyugtalankodjatok, végül úgyis megkapjátok a fénykardot.

Lando ezután segített Lobotnak a Lady Luck dokkolási manővereit irányítani.

Miután elhagyták a hajót, megtekintették a búvárállomás fontosabb részeit. Lando és Lobot egy hatalmas átlátszó falhoz vezette a három fiatal jedi lovagot, ahonnan látni lehetett a gázóriás vörösen izzó felszínét.

Jacen közelebb lépett az ablakhoz, és hosszasan nézte a bolygó légkörében gomolygó gázokat. Ebből a távolságból a Yavin színeit a vörös és a narancssárga keveredése alkotta. A bolygó szinte nyugodtnak, barátságosnak tűnt, de a fiú tudta, hogy a felszín közelében húzódó légrétegekben olyan hatalmas a nyomás, amely bármelyik űrhajót képes lenne összeroppantani.

Jacen látta, hogy húga is ámulattal figyeli a gázfelhők gomolygását. Lowie az ikrek között állt, robusztus teste a gyerekek fölé tornyosult. Meglepett morgásokat hallatott.

– Lenyűgöző látvány – mondta Em Teedee. – Lowbacca gazdám is ugyanígy vélekedik.

A búvárállomás a Yavin külső légrétegeiben haladt orbitális pályán, és kisebb egységei lemerültek, hogy összegyűjtsék a mélyben képződött corusca drágaköveket.

Lando ujjával a felszín egy pontjára mutatott.

– Messze odalenn, ahol az atmoszféra végződik, olyan nagy a nyomás, hogy az elemeket különleges szerkezetű kristállyá préseli. Ezek a kristályok alkotják a corusca drágaköveket.

– Láthatnánk egyet? – kérdezte Jacen. Lando néhány másodpercig gondolkodott, majd bólintott.

– Persze. Éppen most állítottunk össze egy szállítmányt. Gyertek!

Smaragdzöld köpenye meglebbent, amint megfordult és végigment a folyosókon. Jacent lenyűgözte a simára csiszolt falak és a kompjúterekkel telezsúfolt irodák látványa. Mindent pasztellszínek borítottak, a háttérből a fák koronáit mozgató szél zúgása, az óceán hullámainak csobbanása hallatszott, amint a víz apró cseppekre hullott szét a part menti sziklákon. A bányaállomás kellemes, nyugodt helynek látszott, Jacen egyáltalán nem ilyennek képzelte.

Amint néhány, erős páncélzattal ellátott ajtóhoz értek, Lando lenyomott néhány gombot a kontrollpanelen, majd Lobothoz fordult.

– Kérj engedélyt, hogy bemehessünk a biztonságiszintre!

Lobot néhány szót mormolt a gallérjára rögzített mikrofonba. Az egyik fémajtó félresiklott, és a látogatók előtt megjelent egy légmentesen zárható helyiség, amelynek túloldalán már a világűrbe lehetett jutni.

– Ezekben a helyiségekben készítjük elő a szállítmányokat – tájékoztatta Lando a fiatalokat. – A corusca drágakő annyira értékes, hogy különleges biztonsági rendszerekről is gondoskodtunk.

A szállítmány előkészítésénél néhány sokkarú droid serénykedett. A fényes testű, rézszínű droidok vastag falú konténerbe rakodták a kiválogatott drágaköveket.

– A következő hajórakományt pakolják a konténerekbe – mondta Lando. – Most megnézhetitek a drágaköveket:

A fiatal jedi lovagok a konténerhez léptek, amelybe az egyik droid a kisebb köveket gyűjtötte. Lando kivett néhányat a tartályból.

A droid felemelte a karjait.

– Bocsásson meg! Bocsásson meg! – ismételgette. – Kérem, ne nyúljon a drágakövekhez!

– Semmi baj ! – nyugtatta meg Lando. – Én vagyok az. Lando Calrissian.

A rézszínű droid azonnal abbahagyta a csápolást.

– Elnézését kérem, uram!

Lando megcsóválta a fejét.

– Ki kellett volna cseréltetnem az optikai szenzoraikat.

Két ujja közé fogta a drágakövet, majd a fény felé tartotta. A coruscakő úgy ragyogott, mintha folyékony tűz lett volna. Rabul ejtette a fénysugarakat, amelyek gomolyogva próbáltak kiszabadulni kristályszerkezetéből.

– Corusca drágakő nem található a galaxis más bolygóján – folytatta Lando. – Csak a Yavinon. Természetesen a többi gázóriás légkörében is végeztek kutatásokat, de jelenleg az én bányatelepem a corusca egyetlen forrása. Éppen ezért a bányászata, eléggé kockázatos vállalkozás a megfelelő biztonsági intézkedések nélkül.

Lando hagyta, hogy Jacen, Jaina és Lowbacca hadd gyönyörködjenek a drágakövek szépségében.

– Jelenleg ez a legkeményebb anyag a világon. Úgy vágja az acélt, mint kés a vajat.

Az idegesnek tűnő droid kivette a drágakövet Lowbacca szőrös mancsából, majd visszatette a konténerbe. Végül lezárta a megtelt konténert.

– A szállítmány készen áll az indításra – közölte velük a droid. – Kérem, hagyják el a helyiséget!

Lando kivezette a teremből a három jedinövendéket, azután a nehéz fémajtó bezárult mögöttük:

– Gyertek velem! Innen bentről láthatjuk az indítóállomást. A szállítmány a hipertéren át jut el a Borgo Prime-re, a brókeremhez, aki a profit meghatározott százalékában részesül a kereskedelmi tevékenység szervezéséért.

Mindannyian egy hatalmas kerek ablak előtt álltak, amelyen át a világűrt lehetett látni. Izgatottan figyelték, amint az értékes rakományt szállító konténer elindul a búvárállomásról, elhagyja a bolygó atmoszféráját, végül eltűnik az űr sötétjében.

Az állomás körül keringő műholdak fegyverei követték a konténert, amely nyilvánvalóan azonosító jelzést küldött a szatellitekre, mert a lézerágyúk nem nyitottak tüzet.

– Lando, segíthetünk a coruscakövek begyűjtésében? – kérdezte lelkesen Jacen.

– Engem is érdekelne a drágakő kitermelésének folyamata – tette hozzá Jaina.

– Nem is tudom… – tűnődött Lando. – Nehéz és veszélyes munka.

– Akárcsak a jedikiképzésünk – erőltette tovább Jaina. – Tanulni mindig hasznos dolog.

Lowbacca néhány morgást hallatott.

– Mit gondolnak, érdemes ekkora kockázatot vállalni a tanulás érdekében? – kérdezte Em Teedee. – Calrissian úr bizonyára azért hangsúlyozta ki a munka veszélyeit, hogy eltántorítsa önöket a szándékuktól.

– Mi mégis menni szeretnénk – jelentette ki Jacen.

Lando mosolyogva felemelte a kezeit, mintha meghajolna az érvek súlya alatt. Jacen persze mindvégig tudta, hogy ez így lesz.

– Nos, legfőbb ideje munkához látnom. Nem tölthetem az egész napomat azzal, hogy veletek vitatkozom. Rendben van, magammal viszlek benneteket.

Jacen számára a mélybe ereszkedő egység olyannak tűnt, mint egy hatalmas búvárharang.

A külső burkolatát erős páncélzat alkotta, amely szürke színnel verte vissza a fénysugarakat. A páncélzatot vastag lemezekből készítették, amelyek talán még egy turbólézer találatának is ellenálltak volna.

– Ennek a lemerülő egységnek Gyorskezű a neve. Tulajdonképpen egy parányi hajó, amelyet arra terveztek, hogy képes legyen lemerülni a Yavin atmoszférájának legmélyebb rétegeibe, ahol a corusca drágakövek találhatók.

Kezével megérintette az olajszerűen csillogó szürke felületet.

– A Gyorskezű külső páncélját különleges burkolat védi – folytatta Lando. – Ezt az anyagot még a Birodalom fejlesztette ki. De a katonai kutatások eredményeit sikerült más területeken hasznosítanunk.

Lando úgy beszélt, mintha tudományos előadást tartana, de azután végignézett a hallgatóságon, és úgy döntött, hogy nem merül bele a részletekbe.

– Nos, az a lényeg, hogy a burkolat elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a lenti nyomásnak. Miközben a mélyben tartózkodunk, egy energianyaláb révén mindvégig kapcsolatban leszünk az űrállomással. Ez a kapcsolat erősebb, mint egy elszakíthatatlan mágneses kötél.

– Még egy vihar sem tudja elszakítani? – kérdezte Jaina.

Lando a kezével jelezte, hogy nincs okuk az aggodalomra.

– Egy kicsit szűkösen leszünk a kabinban – nevetett Lando. – De valahogy elférünk.

Lowbacca felmordult, majd bemászott a búvárharangba. Jacen és Jaina azonnal követte. Végül Lando is bebújt a szűk nyíláson, és gondosan lezárta maga mögött az ajtót.

– Biztonságos – mondta megkopogtatva a fémfalat, majd leült a pilóta párnázott székébe. Jaina a másodpilóta helyét foglalta el, Jacen és Lowie pedig a két hátsó ülést választotta. A falakat és a kabin alját vastag falú, kerek ablakok borították, amelyek minden irányban biztosították a kilátást.

– Ugye, milyen izgalmas? – lelkesedett Em Teedee. Lowie helyeslően felmordult.